A felszín alatti környezet vizsgálatának korszerű eszközei a nem diagenetizálódott üledékes környezetben alkalmazható érzékelők, mérőfejek, amelyek a felszín alatti környezet kőzetfizikai, elektromos és kémiai jellemzőiről szolgáltatnak ismereteket. A mérőfejek és a mintavételi eszközök felszín alá juttatása statikus lesajtolással történik. A mérési eredmények folyamatosan nyomon követhetők a szondázás folyamán a berendezésekkel összeköttetésben lévő számítógép képernyőjén.
A MIP (Membrane Interface Probe) szonda különböző detektorokkal egyes illékony szerves vegyi anyagok szemikvantitatív észlelésére alkalmas. A vizsgálatok során a mérőfej és a hozzá csatlakoztatott rudazat statikusan kerül lesajtolásra a felszín alatti környezetbe, és közben a detektorok mérik a felszín alatti környezet különböző fizikai paramétereit (elektromos vezetőképesség, csúcsellenállás, palástsúrlódás és pórusvíz nyomás), továbbá a felszín alatti illékony szerves szennyezők koncentrációjával arányos jeleket. A szennyező komponensek mérése során a felfűtött félig áteresztő membrán környezetében gázhalmazállapotba kerülő illékony szénhidrogének a membránon keresztül a rudazatban lévő kapilláris nitrogén gázáramába kerülve a detektorokba jutnak. Az illékony szerves szennyezők koncentrációja így - megfelelő kalibrálást követően - szemikvantitatív módon megadható. A MIP mérőrendszer illékony ásványolaj eredetű szénhidrogének és halogénezett alifás és aromás szénhidrogének koncentrációjának szemikvantitatív mérésére alkalmas.
A felszín alatti földtani közeg szivárgáshidraulikai paraméterinek meghatározására különböző hidraulikai vizsgálatok alkalmazhatók.
Az újonnan kialakított kutak hidraulikai paramétereinek gyakorta alkalmazott vizsgálati módszerei a különféle szivattyúzásos vizsgálatok. Ennek során elsőként - több lépésben növelt vízhozamokkal - egy adott vízhozamnál kialakuló (a szivattyúzás nélküli állapotnál alacsonyabb) vízszint és a maximálisan kitermelhető vízhozam mérése történik. Ezt követően a szivattyú kikapcsolása után a nyugalmi állapot kialakulásáig visszaemelkedő vízszint folyamatos regisztrálásával meghatározható a visszatöltődés mértéke.
A nyeletéses teszttel meghatározható, hogy egy adott nyomás alkalmazásával mekkora folyadék mennyiséget képes a vízadó réteg befogadni, elnyelni. Ez a vizsgálat akkor szükséges, ha hatósági előírás a víz visszasajtolása a vízadóba (pl. geotermikus energiahasznosításnál), vagy valamely szennyeződés lebomlását, ártalmatlanítását segítő anyagot akarnak vízzel bejuttatni a felszín alatti közegbe.
Amennyiben nagyobb terület áramlási viszonyainak a megismerése a cél, és több kút is a vizsgálatba vonható, ezek a tesztek úgy is végezhetők, hogy közben a többi kútban jelentkező változásokat is vizsgálják.
A vizsgálatok eredményeként szivárgási tényező-, tározás-, maximálisan kivehető vízmennyiség értékei számolhatók ki helyszíni vizsgálatok és szoftveres számítási módszerek segítségével. A mérési eredményeket azonban nem csak az adott vízadóra jellemző paraméterek befolyásolják, hanem a vizsgált kút kialakításának jellemzői is, amelyeket figyelembe kell venni a kiértékelésnél.